Czibor a Ferencvárosból érkezett Csepelre, méghozzá önszántából, az 1950-es állami sportreformok folyamodványaként. Többekkel ellentétben ő nem a Honvéd, hanem a Csepeli Vasas játékosa lett, 1951 és 1953 között, ahonnan 13-szor volt tagja a nemzeti csapatnak. Az 1952-es Helsinki olimpián így a csepeli sportolók olimpiai bajnoki címét gyarapította és két gólt szerezve segítette elsőséghez a Bozsik József, Budai II László, Buzánszky Jenő, Czibor Zoltán, Csordás Lajos, Dalnoki Jenő, Grosics Gyula, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Kovács Imre, Lantos Mihály, Lóránt Gyula, Palotás Péter, Puskás Ferenc, Zakariás József összetételű magyar válogatottat természetesen Sebes Gusztáv szövetségi kapitány edzősége alatt. Czibor játékosként erősítette a Komárom, a Ferencváros, a Csepeli Vasas, a Budapest Honvéd, az AS Roma, a Barcelona, az Espanyol, a CE Europa, az FC Basel, az Austria Wien és a Primo Hamilton FC csapatát, a magyar válogatottban összesen 43-szor lépett pályára és 17 gólt szerzett. Pályafutását befejezvén Barcelonában telepedett le ahol megnyitotta Kék Duna nevű kocsmáját, amit fiával együtt üzemeltetett. 

1990-ben hazatért Magyarországra, Komáromba, de Csepelre is ellátogatott, ott készült a fotó is az egyik Csepel meccs szünetében. Komáromban megalakította anyaegyesülete jogutódját, a Komáromi Football Clubot, amelynek elnöke volt. 1995-ben megkapta a a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjét.
A család jóvoltából a városé lett a neves futballista hagyatékának jelentős része - érmek, serlegek, dokumentumok. A hagyatékból a sporttelep központi épületében rendeztek be emlékszobát.

Érdekesség, hogy ebben a szezonban a Csepel FC és a Komárom is az NB III Nyugati csoportjában küzd a bajnoki pontokért.