1929. május 16-án a Vas megyei Merseváton született világbajnoki ezüstérmes, tizenkétszeres válogatott labdarúgó, aki nem csupán az 1954-es svájci világbajnokságon szerepelt az akkor a második helyen végző Aranycsapatban, hanem ugyanabban az évben pályára lépett a budapesti, Anglia elleni 7:1-es sikert eredményező mérkőzésen - sőt, azon a meccsen gólt is szerzett.
Tóth II József Csepelen lett futballista, tizenegy éves korától a Weiss Manfréd nevét viselő gyár csapatának kölyökjátékosa volt. Nevelőedzője maga is híresség volt: Rökk Edét a futballpályák környékén egykori válogatott játékosként ismerték, a művészvilágban pedig az operettprimadonna, Rökk Marika testvéreként szerették.
Tóth József tagja volt a Csepel 1946-ban országos bajnoki címet nyert ifjúsági gárdájának, majd 1948-ban bemutatkozott az élvonalban is. Az időközben többször is nevet váltó gyári csapatban az 1958-59-es idényben érte el legnagyobb sikerét: az NB I bajnoka lett a Bakó Béla - Bulla József, Kóczián I Antal, Takács György - Ughy Tibor, Kleibán Antal - Tóth II József, Kisuczky Róbert, Gondos Tibor, Pál II Tibor, Németh Ferenc összetételű alaptizeneggyel. A következő szezonban játszott a Bajnokcsapatok Európa-kupájában is. 1948 és 1961 között 296 bajnoki mérkőzésen 78 gólt lőtt.
Az Aranycsapatban 1953 és 1957 között 12 mérkőzésen öt gólt szerzett. Játszott az 1954-es, angolok elleni, budapesti 7:1-en, s a berni világbajnokság első németek ellni mérkőzésén és a brazilok elleni ütközetben is. Mindezek mellett szerepelt a B-, az utánpótlás- és a Budapest-válogatottban is. Játékos-pályafutása alatt mindvégig a Csepel Vas- és Fémművek dolgozója is volt.
1964-ben edzői diplomát szerzett, 1964 és 1967 között a Kaposvári Rákóczi, majd a következő három évben a Pápai Textiles edzője volt. Immár húsz éve nyugdíjas, 1989-ig a csepeli gyár szállítási irányítója volt.
(Forrás: http://www.mlsz.hu)
Fatér Károly 1940. április 9-én született Nyírlakon (Zala vármegye). Labdarúgó. 1952-ben a Budapesti Dózsában kezdi pályafutását, nevelőedzője Balogh István. 1957-ben sportágat vált, a Tipográfia Testedző Egyesület tornaszakosztályának edzéseit látogatja.
1958-ban visszatér a labdarúgáshoz, a Pénzügyőrhöz igazol. 1963-tól a Csepel SC kapusa, 1974-ig 199 bajnoki mérkőzés részese. 1975-től a Budafoki MTE, 1978-tól a Fajszi TSZSK, végül 1981-től ’84-ig a Dányi TSZSK kapusa. 1968. május 4-én Budapesten a Szovjetunió elleni 2:0-s mérkőzésen szerepel a nagyválogatottban.
Az 1968-as mexikói olimpia bajnoka.
A Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében szerez edzői végzettséget. 1974-től a Csepel ifjúsági edzője. 1976-tól vállalkozó. 2000-től 2001-ig a női utánpótlás-válogatott és a Renova Sportegyesület, 2001-től 2002-ig az Újpesti Torna Egylet kapusedzője.
(Forrás: Magyar Olimpiai Lexikon)
Keszthelyi Mihály, született Keszli, (Budapest, 1922. december 11. – Budapest, 2000. március 11.) válogatott labdarúgó, csatár, majd edző.
1937-ben a Csepeli MOVE csapatában kezdte a labdarúgást. 1941-ben igazolt a WMFC Csepelhez. 1942-ben és 1943-ban bajnok lett a csapattal, majd a második világháború után 1948-ban is tagja volt a bajnokcsapatnak. 1957-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól.
1946 és 1953 között 6 alkalommal szerepelt a válogatottban és 1 gólt szerzett. Ötszörös B-válogatott (1945–49, 8 gól), hétszeres egyéb válogatott (1945–50, 1 gól).
1957-től edzőként dolgozott a Csepelnél. 1961-ig a serdülő csapat, 1964-ig a tartalék csapat edzője volt. 1965 és 1974 lett először az első csapat vezetőedzője. 1974-ben a VM Egyetértéshez szerződött, amely fél év múlva egyesült az MTK-val MTK–VM néven. A fúzió után ő lett a kék-fehérek vezetőedzője. Legnagyobb sikere az 1976-os magyar kupa döntőjébe jutás volt. 1978-ban visszatért Csepelre, ahol egy idényt kivéve (1979–80) 1983-ig irányította a csapat munkáját. Utolsó idényében, 1983-ban 4. lett a bajnokságban a csapattal.
Sikerei játékosként:
Magyar bajnokság:
bajnok: 1941–42, 1942–43, 1947–48
3.: 1945-tavasz, 1945–46
Sikerei edzőként:
Magyar bajnokság:
4.: 1982–83
Magyar kupa (MNK):
döntős: 1976
(Forrás: http://hu.wikipedia.org)
Sátori Imre, született Schweretz Imre, (Budapest, 1937. március 7. – Budapest, 2010. november 30.)
1958-ig a Csepel Autó, a Gamma, a Budafoki MTE játékosa volt. A több élvonalbeli csapatban szerepelt, gólveszélyes szélső, a Csepel együttesében jutott pályafutása csúcsára, 1959-ben tagja volt a bajnokságot nyert gárdának.
Szerepelt az 1960-as római olimpián, amelyen a magyar válogatottal bronzérmet szerzett. Karrierje későbbi szakaszában a Tatabánya (1961-1963), a Csepel (1963-1967) és a VM Egyetértés csapatait erősítette (1967-1970), 134 élvonalbeli bajnoki mérkőzésen 22 gólt szerzett.
Utoljára az Egyetértés csapatában szerepelt, s játékos pályafutásának befejezése után a Junior élelmezési vállalat munkatársa lett, s a cég egyik vezetőjeként vonult nyugalomba.
Tulipán Mihály (1955-1986) A Csepel - félévesre sikeredett - nagy szezonjának meghatározó játékosa. A spanyol VB utáni időszakban nagyszerű teljesítménnyel előrukkoló piros-kékek a Mundial utáni hullámvölgy nagy ígérete voltak. Budavári, Kőhalmi, Lazsányi, Gálhidi, Kovács Attila, Fischli, Mészöly Pál, Godán és persze Tulipán!
Azon az őszön a bajnok Rába ETO nagy riválisai voltak. Fej-fej melletti küzdelemben versengtek az elsőségért, melyet szezonzáráskor a győriek orrhosszal elhódítottak előlük. A tavaszi folytatásban azonban a rutinosabb Honvéd és a bajnoki címért versenyt futó Ferencváros letaszította őket a dobogóról. A 4. helyen végeztek. A nagy álom, kijutás a nemzetközi porondra, nem valósulhatott meg. Pedig 3:1-re nyertek az Üllői úton, 2:1-re Újpesten és 3:3-at játszottak a Honvéd otthonában. Debrecenből 4:2-es diadallal tértek vissza, ám a hazai pályán (főként tavasszal) annyi pontot hullajtottak, ami végzetesnek bizonyult a dobogós reményeik szempontjából. 5 ponttal lemaradtak a harmadik helyezett Honvéd mögött.
A csepeli csoda rövid ideig tartott. A következő évben már csak a 11.-ek, amelynek végén beüt a krach, a hírhedt bundabotrány. A csapat meghatározó embereinek, Kőhalminak, Lazsányinak és Kovács Attilának az eltiltásával a nagyon jól összerakott piros-kék csapat elveszti ütőképességét és visszasüllyed a középmezőnybe. Soha többé nem jöttek ki onnan, de amit abban a rövid időszakban műveltek és elértek, a klub történelmének aranylapjaira íródott.
Csapattársaival együtt Tulipán még 1982-ben eljut a válogatottságig. Egyszer. A Törökország elleni - Győrben megrendezett 5:0-ás - találkozón egy félidő adatik meg neki címeres mezben.
A görögök elleni harmadik gólt fejeli az olimpiai válogatott színeiben (3:1)
Az olimpiai- és az utánpótlás válogatottban azonban hosszabb ideig ott van a nagycsapat kapuján dörömbölők között. Csatár, jobbszélső. Fazekas, Pusztai, Bodonyi, Borostyán van a jelöltek között. Aztán megérkezik Kiprich és ez a kérdőjel, úgymond kiegyenesedik. Tulipán ekkor már lemondhatott a válogatottsággal kapcsolatos terveiről. De neve ismert, közismert és elismert volt az élvonalban.
Pályája végén kipróbálhatja magát idegenlégiósként is. A török Bursaspor színeiben játszik, és egyben ez lesz a tragédiája is. Kompbalesetben hal meg, feleségével együtt. A kisfia megmenekül.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fatér Károly 1940. április 9-én született Nyírlakon (Zala vármegye). Labdarúgó. 1952-ben a Budapesti Dózsában kezdi pályafutását, nevelőedzője Balogh István. 1957-ben sportágat vált, a Tipográfia Testedző Egyesület tornaszakosztályának edzéseit látogatja. 
Tulipán Mihály (1955-1986) A Csepel - félévesre sikeredett - nagy szezonjának meghatározó játékosa. A spanyol VB utáni időszakban nagyszerű teljesítménnyel előrukkoló piros-kékek a Mundial utáni hullámvölgy nagy ígérete voltak. Budavári, Kőhalmi, Lazsányi, Gálhidi, Kovács Attila, Fischli, Mészöly Pál, Godán és persze Tulipán!
