Név: BÁLINT BARBARA (becenév: Duracell, Dura, Durci)

Poszt: csatár

Kedvenc szám: 9, 13, 22. A Csepelben szokom a 19-es mezt, de mindegy, miben játszom, csak nyerjen a csapat.

Magamról: Hiperaktív gyermekként korán kapcsolatba kerültem a sporttal. Még nem is tudtam, hogy a labda gömbölyű, de már elkönyveltek focistának az "O" lábaim miatt. :) Általános iskolában atletizáltam és karatéztam a foci mellett - tudom, igazi lányos sportok.

Korán megtanulhattam a labdarúgás alapjait testnevelő tanárom közvetítésével (meg is lett az eredménye: Diákolimpiai 2. és 7. hely a csapattal). A középiskola elején rövid időre Ausztriába kerültem egy fiúcsapathoz, ahol tovább pallérozódtam. Nem sokkal később Sopronba igazoltam a frissen alakult női NBII-es csapathoz. Az egyetemi tanulmányaimat Pécsen folytattam; ez idő alatt a PMFC alakulatát erősítettem, akikkel feljutottunk az NBI-be.

2010-ben végeztem Sportkommunikátor szakon, ezután felhagytam az aktív sporttal, és külföldre költöztem. Több országban jártam, sok szép helyet láttam, de valahogy mindig is hiányzott valami az életemből. Mondjuk egy olyan embernél, aki kb. a Nemzeti Sportból tanult meg olvasni, nem meglepő. 2011-ben Pestre kerültem, ahol rövid időre megfordultam az ASI-ban, de ezt igazából nem nevezném újrakezdésnek.

Idén nyáron a párom unszolására lementem a Csepeli lányok nyílt edzésére, és ott ragadtam. Eleinte fura volt megint egy új csapatot megismerni, de szerencsére nem volt gond a beilleszkedéssel. Ahány játékos, annyi személyiség, a közös cél mégis összetartja a csapatot. Ibi néha az orrunkra koppint, és tanári szigorral rendezi sorainkat, hogy aztán tiszta fejjel indulhassunk harcba, büszkén  viselve a csepeli címert. :)