Név: Dapsy Emese (becenév: Mesi)
Poszt: hátvéd
Kedvenc szám: 11, de a pályán 20-as mezben lépek színre, és meg is szerettem.
Mint sokan a csapatból, én is egy futballszerető családba születtem, ami mai napig megmutatkozik: még mindig összejárnak a rokonok egy-egy baráti meccsre, ahol én egyfajta kivétel vagyok egyetlen lányként.
Kiskoromban sokféle sportot kipróbáltam a tenisztől az úszásig, de a jazzbalettcipő annyira nem illett a lábamra, mint a stoplis. :) 12 évesen egy általános iskolai tanár mérte fel, hogy kiben rejlik affinitás a lányok között a foci iránt, s pár hét múlva már rendszeresen jártam edzésre. Ennek meg is lett az eredménye: egy évvel később igazolt nagypályás játékos voltam Miskolcon. Ott nem kifejezetten az eredmények motiváltak, a játék szeretete és a hangulat garantálta, hogy ne váltsak egy újabb sportágra.
Ezzel a csapattal egyaránt kipróbáltuk magunkat ¾- és kispályán is, majd ezután egy újabb szakasz következett újabb emberekkel. Megalakult a miskolci női futsal csapat, s ugyan az első meccseimet az NBI-ben játszottam, később NBII-ben találtam meg igazán a helyem. Jó barátságokra tettem szert, amik mai napig tartanak, de amikor az egyetem miatt a fővárosba kerültem, újabb lehetőségek után kellett nézni. Egy ideig csak hobbiszinten folytattam a BME leánycsapatában, de tavaly ősszel a jelenlegi CSK-nk meggyőző hatására ellátogattam az első Csepeli edzésemre, s azóta is itt rúgom a bőrt.
Úgy érzem, hogy itt mindenki megtalálja a helyét, és csapatként mindenre találunk megoldást. Az orvosi egyetem mellett nem mindig jutok el edzésre, ám ez többnyire nem jelent problémát; megértik, ha szólít a kötelesség. :)
A csapatunkban nemcsak ez, hanem az összetartás és a kölcsönös tisztelet is olyan erények, amelyek nem minden társaságra jellemzőek, és ezt külön értékelem az eddigi tapasztalatim alapján. Örülök, hogy itt lehetek, s remélem, hogy hozzá tudom segíteni a csapatot közös céljaink eléréséhez.
|