Név: JUHÁSZ ZSUZSANNA (becenév: Zsu)

Poszt: középpályás

Kedvenc szám: 10

A foci iránti szerelmem valószínűleg édesanyám hasában kezdődhetett, vagy még annál is előbb, lévén 3 bátyám közül én lettem focista. Azt hiszem ez egy olyan elválaszthatatlan kötelék, amely életem végéig elkísér majd.

6 éves koromtól kezdve sakkoztam versenyszerűen. A sok edzést, versenyt és edzőtábort állandó jelleggel végigkísérte a foci. Amikor csak tudtuk, rúgtuk a bőrt a fiúkkal. 16 éves koromra meguntam a sakkot, és úgy döntöttem, végre olyan sportban találom meg önmagamat, melyet tiszta szívvel tudok űzni. Elmentem hát egy csepeli női foci edzésre. Egyből magával ragadott ez a világ. A sok jó kedélyű, focit szerető lány, az öltöző atmoszférája, a stadion füvének illata… Mindent imádtam és imádok a mai napig.

A csepeli NB II-es csapat felbomlása után a Metisbe „szerződtem”, ahol eltöltöttem 4 stagnáló évet. Kisebb-nagyobb sérülésekkel, majd egy bokaműtéttel később úgy döntöttem, hogy ha mégis a foci szerelmem, akkor szeretném a lehető legprofesszionálisabban űzni. Így kerestem hát a helyem, és tavaly nyáron elérkeztem egy új szerveződésű csepeli NB II-es csapatba. Török Ibi személyisége, edzői hozzáállása, kedvessége és egyben rengeteg motivációt adó ereje már az első edzésen magával ragadott, és éreztem, hogy ez az, ami kell nekem.

Sosem voltam gyors, a futós feladatoknál mindig is az utolsók közt kullogtam, így történt ez a tavalyi nyári alapozásnál is. Jó volt az nekem úgy, csak az volt a lényeg, hogy túllegyek a futós, izzadós feladatokon, aztán jöhet a labdázás. :) Egy év alatt azonban olyan másfajta szemléletet sajátítottam el, amivel képes vagyok kihozni magamból a maximumot vagy annál is többet. Ami arról szól, hogy ha már rááldozod azt a napi időt az életedből, hogy eddz, akkor azt tedd 100%-osan és mosolyogva. Sportolj magadért, hogy jobb közérzeted legyen, küzdj a csapatért, mert ez nem egyéni sport. Tiszteld a másikat azzal, hogy lejársz rendszeresen edzésre, és hogy megteszel mindent a meccsen, magadért, a csapatért, az edződért és még az egyre gyarapodó szurkolótáborért is. :) Így jutottam el 1 év alatt oda, hogy az év játékosának választottak Csepelen, majd ebben az idényben csapatkapitánynak.

Az elmúlt másfél év futballpályafutásom egyik legjobban sikerült időszaka, amire nagyon büszke vagyok és rendkívül hálás. Egyrészt a csapatnak, hogy ebben a remek közösségben lehetek, másrészt az edzőmnek, Török Ibinek, hogy ezt a rengeteg pluszt hozzáadta az életemhez.